Гельфанд Владимир. Дневник 1941-1946/Magyar Tudományos Akadémia "Váltóállítás: Diktatúrák a vidéki Magyarországon 1945-ben"

Magyar Tudományos Akadémia "Váltóállítás: Diktatúrák a vidéki Magyarországon 1945-ben"

Csikós Gábor (szerk.) Kiss Réka szerk. Ö. Kovács József (szerk.)
MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2017

Állapot:	jó állapotú antikvár könyv
Kiadó	Mta Bölcsészettudományi Kutatóközpont
Oldalak száma:	780
Kötés	karton
Súly	2000 gr
ISBN	2399964988744
ISBN	9634160530, 9789634160533
Árukód	ISSN 2498-9118

Árukód	SL#2110647397
Szerkesztette	Csikós Gábor, Kiss Réka, Ö. Kovács József
Kötet 1.	Magyar vidék a 20. században
Kiadás éve	Budapest, 2017
Ára	9 990 Ft
Szerzői jog	© MTA BTK, NEB, © Szerzők
Kategória	Egyéb műtárgy
Nyomdai munka	Séd Nyomda Kft ., Szekszárd


				Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága között 2014 szeptemberében megkötött megállapodás lehetőséget teremtett arra, hogy a Vidéktörténeti Témacsoport, vidéken élő kutatótársakkal kiegészülő munkacsoportokra támaszkodva, megkezdhesse munkáját. Kutatásaink súlypontját az 1940-es évektől bekövetkezett, struktúraváltoztató jelentőségű társadalomtörténeti események vizsgálatára helyezzük. 1945 hetvenedik évfordulója eleve ösztönzést adott ahhoz, hogy lehetőleg új kérdések alapján szólaltassunk meg ismert és kevésbé ismert történeti forrásokat. Módszertani szempontból pedig igyekeztünk közös nevezőre hozni több mint huszonöt fős kutatócsoportunk alapvető forráselemzési célkitűzéseit. Abban kezdettől fogva egyetértettünk, hogy mondanivalónk megfogalmazása során egyaránt el kell kerülnünk az ideológiai indíttatású elfogultságokat és a jelenből fakadó érzékenységeket. Szakmai normáink egyik fontos értékéhez, a történeti források elsőbbségéhez minden körülmények között igyekszünk ragaszkodni. A jelenkor-történeti vitákra tekintettel kellett megtalálnunk a kutatócsoport rövid és hosszú távon érvényesnek tekintett kérdésfeltevéseit. Mindez persze korántsem olyan egyszerű, hiszen többek között értékrendek, nézőpontok és léptékek különbözése is befolyásolja a válaszainkat. Különösen így van ez 1945 esetében, amely az intézményesült erőszak, az 1990 előtti emlékezetpolitika és az emlékezetekben elraktározott emóciók konfl iktusa miatt szimbolikus jelentőségűvé vált. Az egyes tanulmányok kutatási kérdései, módszerei, kiválasztott forrásai és a vizsgált miliő földrajzi és társadalmi tere természetes módon különböznek egymástól. Ugyanakkor átfogóan mindannyiunk érdeklődésének középpontjában az állt, hogy megtaláljuk azokat a társadalom- és történelemformáló tényezőket, amelyek a kortársak múlt- és jelenbeli tapasztalatait és jövőképét meghatározhatták. Nézőpontunk alapvetően alulnézeti, a mindennapok történeti perspektíváját követte. Legtöbbünket az a kérdés foglalkoztatta, hogy a háborús egyéni és kollektív tragédiák utáni nyomorban és az államiság nélküli vákuumban a kortársak milyen módon reagáltak, viselkedtek. Az előbb említettek alapján felkutatott történeti források és kutatói válaszok több tekintetben eltérnek a történetkutatás korábbi eredményeitől. Magyarország a nemzetközi hatalmi politikai játszmák révén 1938-tól a német, majd 1944-től a korábbi cári területszerző hagyományt folytató „szovjet” érdekszférába került. Ennek következményeit a kortársak elsősorban a Vörös Hadsereg katonáinak viselkedése és a hirtelen befolyásossá vált kommunista párttagság és követőik eljárásai alapján tapasztalhatták meg. Az ekkori tömeges, évtizedekig tabusított tapasztalatok történeti kontextusait igyekeztünk kötetünkben megjeleníteni. A tartalom tematikus egységeinek címei nagyrészt az egyes munkacsoportok eredeti célkitűzését tükrözik; de mint minden terv, a források feltárásával a miénk is módosulhatott, így végül az egyes témakörök nem tekinthetők olyan megmerevedett struktúráknak, amelyek között nincs átjárás. Így például a földosztás egyfelől politikai tartalommal bír, miközben az egyház a korszakban mindig gazdasági szereplő is. Ezt az átjárhatóságot példázza a kötet végén közreadott illusztratív forrásválogatás. Az egyéni és kollektív erőszak-alkalmazás diktatórikus eljárásaira gondolva adtunk címet az MTA Székházában 2015. szeptember 29-én tartott konferenciánknak, amelyet – kisebb módosítással – most kötetünk címéül is választottunk: Váltóállítás. Diktatúrák a vidéki Magyarországon 1945-ben.



				Nemzeti Emlékezet Bizottsága: MTI- 2017.04.11. Kötetbemutató
				A „Váltóállítás - Diktatúrák a vidéki Magyarországon 1945-ben" című kötet politikai mítoszok helyett a mindennapi valóságot mutatja be az olyan hitviták meghaladásával, mint például 1945 felszabadulás vagy megszállás volt-e Magyarország történelmében - mondták el a kötetet ismertető szakemberek az Akadémián rendezett könyvbemutatón 2017. április 11-én. Megszólalók: Fodor Pál – történész, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának főigazgatója. Vezetése alatt a kutatóközpont mélyrehatóan foglalkozik Magyarország történelmének, kulturális örökségének és társadalmi átalakulásainak vizsgálatával. Fodor Pál ismert a 20. századi társadalomtörténettel és politikai változásokkal kapcsolatos kutatásairól, valamint a bölcsészettudományok interdiszciplináris megközelítéseinek fejlesztéséről. Kisfeldvári Réka – történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke. Ebben a szerepben olyan projekteket irányít, amelyek a magyar történelmi emlékezet megőrzését és népszerűsítését szolgálják, különösen a 20. század és a nemzeti történelem kulcsfontosságú eseményeinek vonatkozásában. Kisfeldvári Réka aktívan részt vesz oktatási programok és kiadványok kidolgozásában, amelyek elősegítik a történelmi örökség objektív megértését. Kovács Erdős József – történész, a Magyar Tudományos Akadémia főmunkatársa, a Magyar Tudományos Akadémia Vidéktörténeti Munkacsoportjának és a Nemzeti Emlékezet Bizottságának vezetője. Tudományos tevékenysége a magyar vidéki térségek, valamint a 20. századi társadalmi-gazdasági és politikai folyamatok kutatására összpontosít. Kovács Erdős József kulcsszerepet játszik a kutatások és publikációk koordinálásában, valamint a vidéktörténettel és nemzeti emlékezettel foglalkozó kutatócsoportok szervezésében.

				A 20. századi magyar történelem, ez egy meglehetősen komplikált összetett, ahogy szokták mondani, sokféle narratívája van bizonyos kulcseseményeknek. Gondoljanak arra, hogy 1945-öt hányféleképpen lehet értelmezni. És mi úgy gondoltuk, hogy még van mód újabb narratívák előadására is ezekben a kulcskérdésekben. Nevezetesen, hogy talán nem volt minden olyan sikertörténet, hogy például az, ami magyar vidéken történt, azt bizonyos szempontból nyilván lehet úgy interpretálni, úgy értelmezni, hogy egyfajta modernizáció zajlott le, hogy egyfajta fénykora volt a magyar mezőgazdaságnak, de aki egyrészt átérte, másrészt esetleg más források fölkutatásával, más metodológiával nyúl hozzá, az akár juthat arra az eredményre is, hogy hát ez volt, lehet modernizációnak nevezni, de talán mégis inkább álmodernizációnak kellene nevezni, hogy a magyar vidék kihűlül, hogy a magyar vidéken nincsen munkaerő, hogy a magyar vidék jövője nagyon, legalábbis az én szememben elég sötétnek látszik. Azt gondolom, hogy aki múltal, történmel foglalkozik, legyen túlélő kortás, vagy pedig kutató, az, ha őszinte volt, akkor az mindig tudta, hogy ez egy hiányterület. Tehát hogyan lehetséges az, hogy a társadalom nagy részének a múltjával, jelenbeli valóságával nem foglalkozunk. Ez a kutat kifejezetten nem vidékcentrikus, nem csak témaválasztását tekintve, hanem a felkért együttműködőket tekintve is. Nagyon sokan vannak, hál' Istennek, különböző vidék étenekről, vidék idejétárakból, nagyon sok szakma képviselteti magászámmal. Különböző történetek levéltárakból, mellett a néprajzosok, antropológusok is megszólalhattak. És azt gondolom, és ez talán ebből a kötetből kevésbé derül ki, és ezért a mi tisztünk, hogy elmondjuk, hogy ez valójában nem csak egy munkacsoport, hanem talán megvan annak a lehetősége és igénye is, hogy egy műhelyjét váljon. A műhelyjét abban az értelemben gondolom, hogy közös gondolkozás, közös módszertané, kérdésfelvetések, végigvajodása, végigkinudása, akár végigvitatkozása árán jutunk el eredményekhez. Ez nem csak egy-egy éves nagy konferencia eredményi ez a kötet, hanem kisebb műhely megbeszélése ki. És hogyha ez tényleg műhelyjét tud formálódni, akkor abban azt hiszem, hogy a Magyar Tudományos Akadémia főigazgatójának, meg talán a NEB érdemei mellett elsősorban Őkovács Józsefnek és Horváth Gerge Krisztiánnak van nagyon fontos érdeme, akik ezeket az együtt beszélgetéseket, együtt gondolkodásokat ispilálják. Amit rendkívül fontosnak látok, az, hogy a Magyar Tudományos Akadémia felületén megjelent egy intézményében, megjelent egy ilyen temetikával a kutatócsoportunk komoly kritikákat kaptunk már az elejétől, de az elejétől fogva abban bíztunk, hogy a tárgyszerű kérdésfelületéseink, a következetes forrásvizsgálatainknak súlya lesz. Azt gondolom, hogy ez a két munka az önmagában is igazolja, és mi továbbra is csak ezzel a tényleges tudományos tevékenységgel szeretnénk foglalkozni, ami nyugaton, keleten, a világ jobbhegyfési országaiban mindig is jellemző volt, és bármiféle túlérzékenységgel, túlideologizáltsággal nem akarunk foglalkozni. Nagyon fontos volt, hogy amikor ez az egész együttgondolkodás, hogy kin egy ilyen vidéktörténeti munkacsoport, témacsoport mi legyen, hogy vegyük elő újra 45 utáni magyar történelemnek forrásait, szólaltassuk meg újra a forrásokat, kevéssé ismert forrásokat, levéltári forrásokat, de oránhisztori forrásokat egyaránt, akkor volt valaki, akivel nagyon sokat segített az indulásban, Valók Balázs, a Néphelezigutatói Intézetnek az igazgatója, és a VTT Ákkoi Igazgató helyettese, aki az első percről fogva nagyon támogatta, és bízott ebben a munkában. Lényegében a munkánk kettős. Azokat az elfelejtett, részben soha meg nem szólított, írott dokumentációt, tehát levéltári forrásokat állítjuk a középpontba, másrészt nyilván jóval nagy a kritikával, az interjúkat is hasznosítjuk, tehát a szóbeli források is ilyen módon megjelennek, de a hangsült az írott történeti forrásokra helyezzük, tehát egyfajta detektív munkával, abban bízva, hogy a történeti forrásnak mindig védőjoga van bármilyen állítással, elfogultsággal szemben. Módszerténleg én abban látom a bővülést, hogy mi a kortási tapasztalatokat igyekszünk beemelni a beszélnótba, hogy nem az utó történeti nézőpontot erősítjük, hanem a kortási tapasztalatokat, tehát a kommunista diktatúráról, ilyen módon mondjuk el mindazt, ami mondjuk politikatudományi szempontból is megállja a helyét, de plusz a kortásak megéléstörténetei is ezt igazolják. Amikor Őkovács József azt írja, hogy a földreform kaotikus folyamat, inkább földkopzás és földosztás gyakran gazdasági racionalitás nélkül, miközben politikailag fontos, mert megteremti, és ez egy nagyon erős mondat, ez egy paradigmaalkotó mondat, ahogy beszélünk, megteremti az NKP diktatúrának alapját. Tehát ez a könyv ebből a szempontból az sugarja, felejtsük el a pártok közé kicsi dolgokat, koalíciós időszakok, felejtsük el a fényeszeleket és mindent. Tehát ez a brutális valóság. A brutális valóság az, hogy megjelennek figurák a faluban, és gyakorlatilag teljesen önkényesen, senki általán nem ellenőrződten elkezdenek uralkodni. Most az 50-es, illetve a 60-as éveknek a szisztematikus kutatása áll a középontba, tehát nem akarunk kapkodni, ha már ebbe belefogtunk, akkor egy tisztességes alapkutatást szeretnénk végezni. Transkribiert von TurboScribe.ai.


	A könyvben való keresés: Gelfand Keresés a weben
	Oldal 129 Vlagyimir Gelfand naplója 5 az egész második jelent meg könyv formájában először oroszul: lásd Gelfand -kresztyanszkaja krasznaja armija). Gelfand 2015, 584.
	Oldal 130 publikálásra került, de anonim módon, Gelfand naplója Ennek eshetősége fennáll Gelfandnál is, hiszen tudjuk, hogy Gelfand fi a, aki apja szellemi hagyatékát Gelfand a Vörös Hadsereg zsidó származású tisztje volt
	Oldal 137 okáért Alekszejevics (Vasziljeva 2015) és Gelfand (Ash
	Oldal 142 dsereg nem orosz belső perspektívája Vlagyimir Gelfandnál várakozással ültem Vlagyimir Gelfand 1941–1946 között Gelfandot arról is informálták, hogy a zsidókat a könyv kiadása során fi nomítottak ezen (Gelfand 2015, 161/ Gelfand 78; Gelfand 2015, 175/Gelfand 85); lásd még e Gelfand 2015, 172, 727. 110 Gelfand 2015, 70, 187. 111 Gelfand 2015, 161/Gelfand, 78. Lásd még Ungváry 2015, 86, 106. 112 Gelfand 2015, 360.
	Oldal 143 Nemi erőszak Vlagyimir Gelfandnál Gelfand szerint a németekre nem volt jellemező a nemi s erőszakot közvetlenül nem ír le Gelfand, csak 113 Gelfand 2015, 280. 114 Gelfand 2015, 142. Lásd még Ungváry 2015, 82. 115 Gelfand 2015, 140. 116 Gelfand 2015, 80, 84, 97, 262. 117 Gelfand 2015, 658–659. Lásd még Ungváry 2015, 100. 118 Gelfand 2015, 287–288. 119 Gelfand 2015, 280. 120 Gelfand 2015, 131–132, 311, 465; a pobeda június 22-én elsőként. Gelfand 2015, 582. 121 Gelfand 2015, 467. 122 Gelfand 2015, 328, 329, 353, 357, 360. 123 Gelfand 2015, 416, 418, 429. 124 Gelfand 2015, 413–414. 125 Gelfand 2015, 499, 536–537. 126 Gelfand 2015, 492, 493. 127 Nemi betegségek: Pető 1999; Gelfand 2015, 545/ Gelfand 323 ( Gelfand 2015-ből kihagyva); Gelfand 2015, 554; a tripper a háború betegsége: Gelfand 2015, 555. Nemi betegségek: Pető 1999; Gelfand 2015, 545/Gelfand 323
	Oldal 144 128 Dubina 2015, 445; Gelfand 2015
	Oldal 145 Gelfand interpretálásában a világháború nem volt s 2015, 83), német viaszmécsest (Gelfand 2015, 211). 139 Gelfand 2015, 59; Alekszejevics 201, 325.
	Oldal 146 Utóbbiak, akikről Gelfand is megemlékezik a naplójában formájában is. Gelfand érzékenyen reagált a né 140 Gelfand 2015, 43. 141 Gelfand 2015, 211, 217, 218. 142 Amikor az 145 Gelfand 2015, 140. 146 Gelfand 2015, 80, 85, 98. 147 Gelfand 2015, 105. 148 Gelfand 2015, 70.
	Oldal 147 150 Gelfand 2015, 331. Gelfand 2015, 464, 595. 156 Gelfand 2015, 90, 101–102, 605; 158 Gelfand 2015, 193. 285; Gelfand 2015, 464. 161 Gelfand 2015, 90.
	Oldal 148 ösztönöztek.170 Gelfand naplóját olvasva e hogyan fonódnak össze. Gelfandot grafománnak 1941 és 1946 között. Gelfand nagyfokú motiváltság kérdésekor.173 Másrészt Gelfand 168 Alekszejevics 2015, 28; Gelfand 2015, 245. 171 Gelfand egyes családtagjai a németek által egyikük sem maradt életben. Gelfand 2015, 621. 172 Gelfand 2015, 215
	Oldal 150 egy férj és feleség harcolt együtt (Gelfand 2015, 171 50, 65, 176, 214; Gelfand 2015, 685. Erre indirekt példát Gelfandnál is találunk, amikor
	Oldal 151 Gelfand 1946 májusáig Németországban ténykedett Továbbá Gelfand azt is megjegyzi 189 Gelfand 2015, 272. 199 Gelfand 2015, 542
	Oldal 152 201 Gelfand 2015, 262. 202 Alekszejevics kerültek meghallgatásra. 207 Gelfand 2015, 80, 97; ellátásának javítására (Gelfand 2015, 715, 728). Itt oroszországi hadjárat során (Gelfand 2015, 691). 208 Gelfand 2015, 215–216, 218, 224, 247. 209 Gelfand 2015, 268, 403, 407–408, 457–458, 478, 495 210 Gelfand 2015, 423.
	Oldal 153 211 Gelfand 2015, 513–514, 537, 555, 722. 212 Gelfand 2015, 572–573, 574–575, 575–576; 227; Gelfand 2015, 724. 216 319; Gelfand 2015, 407–408; Gelfand 2015, 414, 440–441; fi atalkorúak kárára: Gelfand 2015, 440–441.
	Oldal 154 Gelfand közvetlenül nem vett részt közös 224 Gelfand 2015, 482–483, 572–573. Gelfand 2015, 414, 440–441. 227 Gelfand 2015, 440–441.
	Oldal 160 Gelfand, Vlagyimir (Гельфанд, Владимир) 2015 Rosspen. Gelfand, Vlagyimir (Гельфанд, gelfand_vladimir/dnevniki_1941_1946_g
	Magyar Tudományos Akadémia Magyar vidék a 20. században 1. Váltóállítás: Diktatúrák a vidéki Magyarországon 1945-ben Istvan Santha



	Kiadja az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Nemzeti Emlékezet Bizottságának Hivatala Felelős kiadó: Dergán Ádám, Fodor Pál Nyomdai előkészítés: MTA BTK Történettudományi Intézet Tudományos Információs Témacsoport Vezető: Kovács Éva Olvasószerkesztő: Hradeczky Moni Borító: Varga Júlia Tördelés: Palovicsné Tihanyi Éva Nyomdai munka: Séd Nyomda Kft ., Szekszárd

венгерский

Hungarian Academy of Sciences

Switching Tracks: Dictatorships in Rural Hungary in 1945

Hungarian Academy of Sciences
Hungarian Countryside in the 20th Century, Vol. 1
Switching Tracks: Dictatorships in Rural Hungary in 1945
István Sántha

Published by the Research Centre for the Humanities of the Hungarian Academy of Sciences
and the Office of the Committee of National Remembrance

Responsible publishers: Ádám Dergán, Pál Fodor
Preparation for printing:
MTA BTK Institute of History
Scientific Information Thematic Group
Head: Éva Kovács
Copy editor: Moni Hradeczky
Cover: Júlia Varga
Layout: Éva Palovicsné Tihanyi
Printing: Séd Nyomda Kft., Szekszárd

Hungarian:
“Switching Tracks: Dictatorships in Rural Hungary in 1945”

Published by the Research Centre for the Humanities of the Hungarian Academy of Sciences
and the Office of the Committee of National Remembrance.

Responsible publishers: Ádám Dergán, Pál Fodor
Preparation for printing:
MTA BTK Institute of History
Scientific Information Thematic Group
Head: Éva Kovács
Editor: Moni Hradeczky
Cover: Júlia Varga
Layout: Éva Palovicsné Tihanyi
Printing house: Séd Nyomda Kft., Szekszárd

In September 2014, an agreement was concluded between the Centre for Social Sciences of the Hungarian Academy of Sciences and the Committee of National Remembrance, opening the way for the Rural History Thematic Group to begin joint work with researchers. The principal focus of our research is the study of significant events in social history that have taken place since the 1940s. The approaching seventieth anniversary of the events of 1945 prompted us to pose new questions and to turn both to well-known historical sources and to sources that had received less attention. Methodologically, we sought to formulate common analytical goals for our research group, which numbers more than twenty-five participants.

From the very beginning we unanimously decided to avoid ideologically conditioned prejudices and sensitivities rooted in present-day circumstances when formulating our statements. We adhere to an important professional principle: the absolute priority of historical sources under all circumstances. In view of debates about contemporary history, we needed to formulate research questions that would remain relevant for the group in both the short and long term. This is of course not easy, because our answers depend on differences in values, viewpoints, and scales of analysis. This is particularly true of 1945, a symbolically important period because of the conflict involving institutionalized violence, memories of the period before 1990, and the emotional experiences embedded in collective memory.

The research questions, methods, selected sources, and the geographical and social contexts of each study naturally differ. At the same time, all of us sought to identify the factors shaping society and history that could determine contemporaries’ experience and perception of both the past and the future. Our approach is predominantly “bottom-up,” oriented toward the history of everyday life. Many of us were interested in how contemporaries reacted and behaved in the difficult postwar situation, especially in conditions where stable state administration was absent. Accordingly, the sources discovered and the researchers’ conclusions differ in many respects from earlier findings.

As a result of international political maneuvering beginning in 1938, Hungary found itself in Germany’s sphere of influence, and from 1944 in a sphere inheriting an earlier imperial tradition, that of the “Soviet” territories. Contemporaries assessed the consequences of this above all through the behavior of Red Army soldiers, the sudden influence of Communist Party membership, and processes connected with Party activists. We tried to place within historical context a mass experience that remained taboo for decades. The titles of the thematic sections largely reflect the working groups’ original aims, but, like any plan, the structure could change as work with the sources progressed; the thematic fields therefore should not be regarded as fixed structures without transitional links. Land reform, for example, was political in nature, whereas the church remained an economic actor throughout this period. This kind of interpenetration is illustrated by the selection of sources presented at the end of the volume.

The title of the conference held on 29 September 2015 in the building of the Hungarian Academy of Sciences was chosen with the theme of individual and collective violence under dictatorial regimes in mind. With minor changes, we also adopted it as the title of our book: “Switching Tracks: Dictatorships in Rural Hungary in 1945.”

Committee of National Remembrance / MTI, 11 April 2017. Book presentation.

The book Switching Tracks: Dictatorships in Rural Hungary in 1945 reflects real everyday life rather than political myths — for example, the debate over whether 1945 should be described in Hungarian history as liberation or occupation — experts said at the book presentation at the Academy.

Speakers:

Pál Fodor
Historian and director general of the Research Centre for the Humanities of the Hungarian Academy of Sciences. Under his leadership the centre conducts in-depth research into Hungarian history, cultural heritage, and social transformations. Fodor is known for his studies of twentieth-century social history and political change and for developing interdisciplinary approaches in the humanities.

Réka Földváryné Kiss
Historian and chair of the Committee of National Remembrance. In this role she oversees projects aimed at preserving and popularizing Hungary’s historical memory, particularly the twentieth century and key events of national history. Földváryné is active in developing educational programs and publications intended to promote an objective understanding of the historical legacy.

József Ö. Kovács
Historian, senior research fellow of the Hungarian Academy of Sciences, and head of the Rural History Thematic Group of the Hungarian Academy of Sciences and the Committee of National Remembrance. His research focuses on Hungary’s rural regions and the social, economic, and political processes affecting the countryside in the twentieth century. Kovács plays a central role in coordinating research and publications and in organizing scholarly teams working on rural history and national memory.

The twentieth century in Hungarian history is a complex and multilayered era, and, as is commonly said, there are many different narratives concerning its key events. Consider how many different interpretations can be given to 1945.

We believed that there was still an opportunity to present new narratives on these important questions. Perhaps not everything was as successful as, for example, what took place in the Hungarian countryside. On the one hand, it can be regarded as a kind of modernization, even as a “golden age” of Hungarian agriculture. But people who lived through the period, or researchers using other sources and methods, may conclude that although the process can be called modernization, it would be more accurate to speak of pseudo-modernization. The Hungarian countryside has been emptied out, labor is scarce, and the future of Hungary’s rural areas, at least from my perspective, looks rather bleak. Historians — whether contemporaries of those events or later researchers — if they were honest, always understood that this was a gap in our knowledge.

How, then, could it happen that we failed to pay attention to the past and to the present-day reality of such a large part of society? This research is not confined to the countryside; that applies both to its subject matter and to the specialists involved. Fortunately, we have many participants from different provincial towns, archives, and professions.

The project involved not only archivists but also ethnographers and anthropologists. Although this may not be obvious from the book itself, our aim is to show that this is not merely a working group but rather a research workshop. I see a workshop as a space for collective reflection and for discussion of methodological questions that eventually produce results.

This book is the result not only of a major annual conference but also of many smaller working discussions. If the workshop has genuinely taken shape, much of the credit belongs not only to the director general of the Hungarian Academy of Sciences and the Committee of National Remembrance, but above all to József Ö. Kovács and Krisztián Gergely Horváth, who inspired the joint discussions and reflections. It is especially important that an institution — our research collective — appeared on the platform of the Hungarian Academy of Sciences even though it faced serious criticism from the outset. We nevertheless always hoped that our questions and our consistent source-based research would carry weight.

I believe this work has justified itself, and we intend to continue engaging exclusively in the kind of scholarly activity characteristic of the best universities in the world, without excessive sensitivity or ideological coloring. It is very important that, at the beginning of our collective reflection, the idea emerged of creating such a rural-history working group in order to re-examine the sources for Hungarian history after 1945 and turn to little-known archival and oral materials. In this undertaking we were greatly assisted by Balázs Balogh, director of the Institute of Ethnology and deputy director of the Research Centre for the Humanities, who supported us and believed in our work from the beginning. In essence, our activity has two sides.

We focus on forgotten written sources that often have never been used — archival documents — and, of course, we also use interviews and oral sources with a high degree of critical scrutiny, but our main emphasis is on written historical documents. We hope that historical sources will always take precedence over assertions and prejudices. Methodologically, we seek to incorporate contemporary experience into our narrative, focusing on experiences as they occurred rather than on retrospective viewpoints. In this way, we discuss the communist dictatorship in a manner that makes sense from the perspective of political science and is at the same time supported by contemporary evidence.

When József Ö. Kovács writes that land reform was a chaotic process — more a confiscation and redistribution of land without economic rationality, although politically important because it created a basis for the dictatorship of the Hungarian Communist Party — this is a powerful, paradigm-shaping assertion. The book emphasizes that we should not become fixated on minor party affairs or coalition periods. The essential point is that figures appeared in villages who began to govern in a completely arbitrary manner and without any control.

We are now concentrating on systematic research into the 1950s and 1960s. We do not want to hurry: once we have begun this work, we intend to carry out an honest and fundamental investigation.